Holló-Szabó Julianna

Tudatosságfejlesztő tréner-előadó, életút-vezetési tanácsadó

+36 20 589 2766
Pap Boglárka vezetői asszisztens
Kérdezz tőlünk bátran!
Főoldal > BLOG > A szíveddel látsz a legjobban!

A szíveddel látsz a legjobban!


A pad üres volt a parkban, amikor leültem egy könyvvel a kezemben a nagy tölgy alatt. Kijöttem ide, hogy a kétségbeeséstől szabaduljak, mert úgy éreztem, hogy az egész világ összeesküdött ellenem. Biztosra vettem, hogy az arcomra volt írva a szomorúság és a feldúltság… 

Mintha mindez nem lett volna éppen elég, felbukkant a semmiből egy fiú, aki önfeledten játszadozott a parkban. Odaperdült elém, és felszegett fejjel így szólt: „Odanézz mit találtam!” 

A kezében egy fonnyadt, hervadt virágot tartott, amelyben már alig pislákolt az élet. Valószínűleg nem kapott elég fényt és vizet, mert a levelei kókadtan csüngtek. Kényszeredetten nevettem egy sort, hogy a fiú végre békén hagyjon. De ahelyett, hogy továbbállt volna, lehuppant mellém a padra. Az orrához emelte a virágot és mennyei arckifejezéssel élvezte az illatot, amely még beleszorult a szegény haldokló párába. „Hű, egész jó az illata! És milyen szép! Neked szedtem, ám! Tessék!” – és nyújtotta felém.

 

Csak azért, hogy végre magamra hagyjon, hát nyúltam a virágért és oda motyogtam: „Már csak pont ez hiányzott nekem a boldogsághoz!” De a fiú továbbra is értetlenül tartotta a hervadt növényt. Nem érzékelte a nyitott tenyeremet. Ekkor vettem csak észre, hogy a kisfiú vak volt. 

Pár másodperc döbbenet után, zavartól remegő hangon mondtam köszönetet neki, hogy megtalálta és elhozta nekem a park egyik legszebb virágát és könnyek között vettem át tőle. „Nem nagy ügy!” - vágta oda a válla mögül és elszaladt játszani. 

Nem sejthette, hogy mekkora hatással volt rám. Ott, a padon ülve azt találgattam, vajon hogy vehette észre ez a vak kisfiú egy önsajnálatba merült asszony bánatát. Mennyit érezhetett meg a saját magam által, saját magamnak generált őrületből? Biztosra veszem, hogy a szívével tapogatta ki, amellyel ő, sokkal jobban láthatott, mint én a szemeimmel.

 

Egy vak kisgyerek szemein keresztül tudatosult végül is bennem, hogy a gond nem a világban van, hanem énbennem. Ekkor felötlött emlékeimben az a számtalan eset, amikor csak rajtam állt, hogy a világ szépségeire koncentráljak, de a lelkem vaksága meggátolt benne. Elzártam magam attól, hogy végtelenül örüljek a csodáknak, amelyek bearanyozzák az életemet! Az orromhoz emeltem a fonnyadt virágot és ekkor a világ legszebb rózsájának illatát szippantottam be! 


Elmosolyodtam, amikor láttam a kisfiút egy újabb szál virággal a kezében. Odalépett egy idős, magányos bácsihoz, aki akkor még mit sem sejthetett a szerencséjéről. Arról, hogy egy világtalan kisgyermek tanít ma neki valami nagyon fontosat az életről. 

Csak a szíveddel látsz jól. Néha hunyd le a szemed és tekints a szíveddel a világba! 



vissza