Holló-Szabó Julianna

Tudatosságfejlesztő tréner-előadó, életút-vezetési tanácsadó

+36 20 589 2766
Pap Boglárka vezetői asszisztens
Kérdezz tőlünk bátran!
Főoldal > BLOG > Bízz a Forrásodban, amikor az élet értelmetlennek tűnik!

Bízz a Forrásodban, amikor az élet értelmetlennek tűnik!


Egy éjjel egy férfi álmot látott. Álmában az Úrral sétált a tengerparton. Ahogy sétáltak, az égen jeleneteket pillantott meg az életéből. Amikor az utolsó kép is elhalványult, visszatekintett a homokban hagyott lábnyomokra. Észrevette, hogy vannak olyan szakaszok, ahol csak egyetlen pár lábnyom halad a fövenyen. Azt is észrevette, hogy ezek a szakaszok az életének a legszomorúbb és legnehezebb időszakaihoz kötődnek. Ez nagyon bántotta őt, ezért megkérdezte az Úrtól: „Uram, egyszer, amikor úgy döntöttem, hogy követni foglak Téged, azt ígérted, hogy mindig velem fogsz maradni. De úgy látom, hogy az életem legnehezebb szakaszaiban csak egyetlen pár lábnyom halad a homokban. Nem értem, hogy miért pont akkor hagytál el engem, amikor a leginkább szükségem lett volna Rád.” Az Úr így válaszolt: „Drága fiam, kedves gyermekem. Szeretlek téged és sohasem hagynálak el. Amikor a megpróbáltatás és szenvedés időszakában jártál, amikor csak egy pár lábnyomot látsz a homokban, ez akkor volt, amikor felvettelek és az ölemben hordoztalak.”

Meggyőződésem, hogy amikor egy napon majd visszatekintünk arra, amit a legrosszabb dolognak véltünk, ami valaha is megtörtént velünk az életben, akkor felismerjük, hogy a Forrásunk még azt a balszerencsés időszakot is a csiszolásunkra, a formázásunkra és arra használta, hogy előkészítsen bennünket az elkövetkezendő jó dolgokra. Valljuk be bátran önmagunk előtt is: nem igazán a nyugodt időszakai voltak életünknek azok a szakaszok, amelyek a legtöbb lehetőséget nyújtották a megacélosodáshoz. Inkább a csapásokkal teli, nehéz életszakaszok ismérve a tudásra való felkészítés, amely tudást később a virágzó szakaszban bátran felhasználhatunk. Hát nem érdekes? A sorscsapás gyakran az isteni végzet felé lökdös bennünket.
 
A legtöbb ember haragszik a világra, önmagára, a sorsra, amikor megjelennek életében az akadályok. Nem képesek felülről tekinteni önmagukra és kibogarászni a történésekből, mi lehet vajon a terv. Képtelenek vagyunk úgy értelmezni egy csapást, mint valamiféle tisztító folyamatot, mint valami tavaszi tarlóégetést, hogy új születhessék. Igen. A tisztító tűz fáj és éget. Ilyenkor a Forrásod, a lélek olvasztótégelyében tisztít meg téged a salaktól. Kinyeri a lelkedből, ami értékes, a többit tűzre veti. Sokszor kisöpörteti veled a padlást is és újra kezdhetsz mindent. Gyakran olyan embereket társít melléd, akik kidomborítják benned valamilyen rossz tulajdonságodat,hogy dolgozhass rajtuk. Gyakran megtöri a tested, hogy ne az legyen az érték, hanem amit hordoz legbelül. Olykor elszakít azoktól, akik a legtöbbet jelentik neked, hogy éreztesse: te elég vagy, önmagadnak
 
És közben észre sem veszed, hogy jóságosan az ölében tart: igaz, kisöpörted a padlást is, de egy új lehetőséggel még egyszer újra kezdhetsz mindent. Ha rádöbbentél, hogyan kezeld a saját rossz tulajdonságaidat, kapsz olyan társakat, akik nem provokálnak többé és megnyugszol. A testedet meggyógyítja és újfajta megelőző módszerekkel újra feltölti élettel. És amikor rádöbbentett arra, hogy elég vagy önmagadnak is és a boldogságodat nem egy másik embertől kapod, akkor boldoggá tesz és új társakat kapsz, vagy visszavezeti a régi eltűnt szeretteidet. Közben pedig mosolyog titokzatosan, mert te még nem tudhatod, hogy soha senkit nem veszítünk el, akit valaha is szerettünk, még ha a halál választott is el tőle. A lelkünk örökké egy marad, és hamarosan újra egyesülhetünk velük. De ezt a titkot megtartja még magának, mert cseresznyének szánja a habos tortádra.
 
Legyen pihentető napod és kérlek, ne aggódj, mert minden, de minden a legnagyobb rendben van!


vissza