Holló-Szabó Julianna

Tudatosságfejlesztő tréner-előadó, életút-vezetési tanácsadó

+36 20 589 2766
Pap Boglárka vezetői asszisztens
Kérdezz tőlünk bátran!
Főoldal > BLOG > Alakíts ki győztes szemléletmódot

Alakíts ki győztes szemléletmódot


A kis, vidéki iskola fűtése még régimódi volt, azokkal a jól megtermett nagy hasú vaskályhákkal. Az egyik kisfiú feladata volt, hogy minden reggel korábban érkezzék, megrakja a két vaskályhát és jó meleget varázsoljon mire a tanítónéni és a többi gyerek beér. Azon a reggelen, amikor a kis csapat megérkezett, az iskola már lángokban állt. Megtalálták a fiút is, aki már nem volt magánál, és kivonszolták az épületből. Teljes testfelületén súlyos égési sérüléseket szenvedett. A legközelebbi kórházba szállították a mentők. 

 

A kórházi ágyán fekve, a szörnyű fájdalomtól ájultan, félig magánál még hallotta, ahogyan az orvosa édesanyjának bevallja: sajnos a fia nem fogja túlélni a balesetet. Még hozzátette azt is, hogy ilyen körülmények között ez

lenne a legszerencsésebb, ugyanis a lángok felemésztették a fiú teljes alsótestét. 

 

De ez a bátor kisfiú azonban nem szándékozott meghalni. Még ott az ágyon, összeszedve minden maradék erejét, és tiszta gondolatát, eldöntötte, hogy túl fogja élni ezt az egész szörnyűséget. Orvosa legnagyobb meglepetésére valóban túl is élte az esetet. Amikor azonban túl volt az életveszélyen, újra elcsípte az orvosa suttogó hangját, ahogyan tájékoztatja a szüleit: sajnos a helyzet az, hogy a fiuk teljes életében tolószékhez lesz kötve, és járóképtelen marad.

 

 

A bátor kisgyerek azonban megint csak más véleményen volt. Ő bizony nem lesz járóképtelen, ő bizony újra járni fog. Sajnos teste teljes alsó része elhalt, erőtlen lábacskái tehetetlenül, érzéketlenül hevertek. 

De végül is, egy szép nap haza engedték a kórházból. Édesanyja minden nap masszírozta, dörzsölgette a lábait, de nem érzett semmit, nem volt semmiféle reakció. Ennek ellenére az eltökéltség benne nagyobb volt, mint valaha, hogy egyszer majd ismét járni fog. Amikor éppen nem az ágyában pihent, tolószékére volt hagyatkozva. Egy csodálatos, napsütéses napon, az édesanyja kitolta őt a kertbe levegőzni. Ezen a napon, ahelyett, hogy a székben maradt volna, kivetette magát a fűre. Két karjával segítve magát, a lábait maga után vonszolva, kúszott a gyepen.

 

 

Így ügyeskedett mindaddig, amíg el nem érte a telkük határát szegélyező fakerítést. Nagy fájdalmak árán felkapaszkodott a kerítéslécre és felhúzta a testét a kerítésre. Azután egyik léctől a másikig, biztosra véve magában, hogy egy napon ismét járni fog, gyakorolt a kerítés teljes hosszában. Addig és olyan gyakran tette mindezt nap, mint nap, amíg a lábai utat nem koptattak a fűben a kerítés mentén. Egyetlen és kizárólagos kívánsága az volt, hogy visszahozza lábaiba az életet. Végül is a napi masszázsnak, az emberfeletti kitartásának, a végtelen hitének köszönhetően egy szép napon elérte azt, hogy meg tudta tartani magát állva. Majd tudott tenni néhány remegő lépést másokra támaszkodva, később egyedül. Majd elérte, hogy el tudott menni az iskoláig, majd szaladni az iskoláig és legvégül megtanult ismét futni a saját örömére. Később az egyetemi évei alatt beválasztották az egyetemi atlétikai csapatba.

 

 

Néhány évvel később, a Madison Square Garden-ban ez a fiatalember, aki minden bizonnyal nem élhette volna túl, aki minden bizonnyal nem járhatott volna ismét, aki még csak álmodni sem álmodhatott soha többé arról, hogy valaha az életben újra futni tudjon, dr Glenn Cuningham, minden idők legjobbját futotta ezer méteren. Ekkor 1934-et írtunk és ettől fogva három évig ő tartotta a világcsúcsot. 

 

 



vissza